Joggal kérdezhetné bárki, hogy is illik ide ez a cikk. Megígérem, hogy mindenre fény derül, és ha rendszeresen elolvassátok mindegyik, ehhez kapcsolódó okosságot megértitek, miért is kellett ennyire visszamenni az időben. Pontosabban azért is van szükség a történelemre, mert eddig az „SAP Tudásmorzsák” - ahogy azt a neve is mutatja – az SAP rendszer rejtelmeiről szólt, így gondoltam nem lesz rossz, ha egy kicsit hosszú, de annál inkább a lényeget átfogó résszel kezdem.

Ez és a következő cikkek, amelyek a BusinessObjects Üzleti Intelligencia rendszerről fognak szólni egy olyan eszközt mutatnak be, amelyet a világ minden pontján használnak a multinacionális vállalatoktól kezdve a kis és középvállalatokig, a megfelelő információk kinyerésére.
Mielőtt azonban belevágnánk a vállalat és az eszköz megismerésébe először azt kell látnunk, hogy alakult ki az Üzleti Intelligencia fogalma, mit jelent és mi a célja napjainkban. Ezért kezdjük a legeslegelején.:)

Kezdeti évek…
Már az 50-es években elkezdték használni a számítógépeket tranzakciók rögzítésére. Ennek egyszerűbb változatát az elektronikus adatbevitelt és -feldolgozást szolgáló EDP - (Electronic Data Processing) rendszerek, fejlettebb formáját az események: tranzakciók vezérelte TPS (Transaction Processing System) rendszerek képviselik. Az ilyen típusú rendszerek nagy mennyiségű és részletezettségű, de standard, főként vállalaton belüli adatok megbízható gyűjtésére és tárolására, egyszerű műveletek végzésére szolgálnak. Ezen rendszereket nevezzük egységesen Tranzakciós rendszereknek.
Az első évtizedekben a korlátozott kapacitások és az alacsonyabb fejlettségi szint miatt jellemzően kötegelt (batch) típusú adatfeldolgozásra volt lehetőség, míg ma már szinte elvárás a valós idejű (real-time) tranzakciókezelés, melyet az OLTP(On-Line Transaction Processing) rendszerek valósítanak meg. Régóta tranzakciós rendszereket használnak a bankautomatáknál, a jegyrendelő-rendszereknél, a raktárnyilvántartásoknál.
Még a 70-es években -- ezen nagygépes korszakban -- házon belüli fejlesztések eredményeképpen létrejöttek az MRP I. (Material Requirement Planning), vagyis anyag-igény tervezési rendszerek, majd az ennél is komplexebb MRP II. (Manufacturing Resources Planning), vagyis a gyártási erőforrások tervezésének rendszerei. Ezek az alkalmazások inkább termelési -- logisztikai jellegűek voltak, kevéssé szolgálták a vállalat egészére kiterjedően a controlling céljait, de már többek voltak puszta tranzakciókezelőknél.

A vezetői információs rendszerek alapjai: MIS-, DSS- és EIS-rendszerek
A 80-as években olyan új alkalmazásokat hívtak életre, mint az elsődlegesen középvezetői szint információigényét kielégítő, jellemzően egy-egy funkcionális területre kialakított, rögzített formátumú jelentéseket biztosító vezetői információs rendszerek (MIS: Management Information System). Az elemzők és döntés-előkészítők statisztikai, modellező, szimulációs munkáját támogatják az úgynevezett döntéstámogató rendszerek (DSS: Decission Support System), melyek szintén ekkortájt alakultak ki -- egy magasabb funkcionális, megjelenítési és kommunikációs szintet képviselve. A vállalati tranzakciós rendszerekből kinyerhető adatokat azonban egészen felsővezetői szintig igyekeztek hasznosítani, így alakultak ki az operatív rendszerekre épülő felsővezetői információs rendszerek (EIS: Executive Information System), melyek személyre szabottan, jelentős hardver és támogató apparátus igénnyel nyújtottak főként a múltra vonatkozó, aggregált információkat a vállalatvezetésnek.

Ábra: Tipikus vállalati információrendszer a 80-as évek második felében

A kialakított információrendszereknek több szempontból sem működtek tökéletesen:

 

• Az alsó szint alkalmazásai szigetszerűek voltak, külön fejlesztésű vagy különböző szállítóktól vásárolt szoftvereknek kellett volna kommunikálniuk egymással és együttműködniük, hogy adatokat küldjenek "felfelé". Ezt nem, vagy csak túlzottan nagy ráfordításokkal tudták megoldani a cégek informatikusai.
• A létrehozott vezetői alkalmazások is szigetszerűvé váltak, nem tudtak összekapcsolódni és adatokat cserélni összvállalati szinten.
• Másrészt a tranzakciós rendszerek adatbázisai eredeti feladatuknak megfelelően más elvárásokhoz lettek optimalizálva, ezért még egy-egy tranzakciós rendszer (például: csak az értékesítés, vagy a raktárnyilvántartás) szintjén is lassú és bonyolult volt az összetettebb lekérdezések megválaszolása.

Az információrendszerek tehát fejlődésük első évtizedeiben megvalósították a vállalaton belüli adatkezelés automatizálását, valamint több-kevesebb sikerrel kísérletet tettek a tárolt adatmennyiségből döntéstámogató információk kinyerésére. A 90-es évek elején három komoly kihívással nézett szembe a vállalati informatika:

• egyrészt szükség volt egy összvállalati integrált IT-környezet kialakítására, mely biztosítja az alkalmazások közötti kommunikációt, adatcserét, és amely nyitott a külső adatok, különböző formátumok bevonására is;
• másrészt hatékonyabbá kellett tenni a vezetők információellátását és döntéshozói igényeiknek megfelelően kialakított vezetői információs rendszerek kifejlesztése lett a cél;
• harmadrészt -- az előzőekkel szoros összefüggésben -- a funkcionális szemléleten túl a vállalat valódi működésének megjelenítése érdekében a szervezeti határokon átnyúló folyamatokkal, az értékteremtés dimenzióinak tudatos kezelésével kezdtek el foglalkozni.

ERP-rendszerek
A vállalatok további területeit kapcsolták be az informatikába, s létrejöttek a manapság is fejlődő és terjedő ERP-rendszerek, Az első alkalmazások MRP II.-k továbbfejlesztéseként és kiterjesztéseként alakultak ki, innen származott a rövidítés is: ERP (Enterprise Resource Planning), vagyis vállalati erőforrás-tervezés. Bár még ma is a régi rövidítéssel (ERP) utalunk ezekre a vállalati rendszerekre, az elmúlt évek innovációi miatt már inkább tekinthetőek integrált vállalatirányítási alkalmazásoknak(IEA: Integrated Enterprise Application).
Az ERP-rendszerek olyan modulokból felépülő alkalmazások, melyek szoftveres megoldást kínálnak a termelés, a logisztika, az értékesítés, az emberi erőforrás gazdálkodás és a pénzügyi elszámolás tranzakcióinak valós idejű, egységes és integrált kezelésére -- a szervezet funkcionális területeit és működési folyamatait lefedő, egységes és integrált vállalatirányítási rendszerek.
Az ERP-knél hagyományosan továbbra is megmaradt tehát a funkcionális szemlélet: az ilyen szoftverek modulokból épülnek fel, melyek megfeleltethetőek a vállalat egyes funkcionális területeinek, például: logisztikai, termelésirányítási, értékesítési, számviteli, controlling, eszközgazdálkodási modulokat alakítottak ki.
Az ERP-rendszerek feladata tehát egyrészt a vállalatnál felmerülő tranzakciók kezelése, másrészt (a korai időszaktól kezdve) a vezetők számára információ nyújtása -- a tárolt összvállalati adattömegből. Az ERP-technológia így ötvözte a TPS/EDP-, illetve a MIS-rendszereket, a középvezetői szint fölött azonban nem igazán alkalmas döntéstámogatásra, mivel a rendszerek óriásira növekedő, relációs adatbázisainál a korábbiakban bemutatottakhoz hasonló problémák merülnek fel.
Az ERP-rendszerek évek, s lassan évtizedek óta sikeresek azon célkitűzéseikben, hogy:

• a vállalati tevékenység realizálásához és menedzseléséhez hatékony támogatást nyújtsanak,
• s ezáltal csökkenthetőek legyenek a szervezet működési költségei, valamint
• javuljon a belső integráció, az információáramlás és az együttműködés,
• ennek révén jobb döntések és magasabb színvonalú szervezeti teljesítmény legyen elérhető,
• ami tükröződik a vevőkör elégedettségében és a vállalat eredményességében.

A 90-es években a vállalatszervezés és az informatika egymással szoros kapcsolatban, egyaránt dinamikusan fejlődött. A vállalatok értékteremtéséről alkotott kép gyökeresen átalakult: a struktúra és az irányítás mindenhatóságába vetett hitet új fogalmak váltották fel: az üzleti és a támogató folyamatok. A folyamatszemlélet jegyében új irányzatok indultak el ezekben az években, így az Ellátási lánc menedzsment (SCM: Supply Chain Management), illetve a Ügyfél-kapcsolat kezelés (CRM: Customer Relationship Management). Mindkettő azon a gondolaton alapul, hogy a vállalati értékteremtés folyamata nem ér véget a vállalat határainál, valamint, hogy a vállalat csak akkor lehet sikeres, ha megfelelő módon tudja kielégíteni vevőkörének igényeit.
A levezethető controlling, logisztikai, értékesítési és marketing feladatok a hagyományos tranzakciókezelés mellett magas szintű, on-line, interaktív analitikai képességeket, testre szabható, biztonságos, gyors és a vezetői igényekre optimalizált jelentési formákat, tervezést és tényelemzést egyaránt lehetővé tevő alkalmazásokat igényelnek.
Ezeknek az elvárásoknak a hagyományos logisztikai és értékesítési célszoftverek, a klasszikus ERP-rendszerekbe integrált modulok csak kevésbé tudnak megfelelni. Új típusú alkalmazások hozták a megoldást: ebben az időben kezdtek terjedni az adatpiacok és az adattárházak, illetve az ezekre épülő, sokoldalú OLAP-rendszerű szoftverek. Ezekkel a technológiákkal újraértelmezték a vezetői döntések támogatását; az egyes szakterületek információigényét kielégítve új informatikai területet nyitottak: az Üzleti intelligencia világát.

Üzleti Intelligencia
Az Üzleti intelligencia megoldások (BI: Business Intelligence) körébe olyan alkalmazások és technológiák tartoznak, melyek célja, hogy a szükséges adatokhoz való hozzáférés biztosításával, ezen adatok megfelelő tárolásával, valamint sokoldalú elemzési lehetőségekkel támogassák a vállalati döntéshozatalt. Az Üzleti intelligencia megoldások magukban foglalják tehát az adattárolási, a valós idejű lekérdezési, analitikai, előrejelzési és adatbányászati eljárások modern formáit.

 

A 80-as évekre jellemző, a korábbiakban bemutatott, piramis felépítésű vállalati informatikai rendszerek a 90-es években fokozatosan átalakultak. Az alábbi ábra három hangsúlyos változást mutat:

• A végrehajtás, és a közvetlen efölött elhelyezkedő vezetői szint támogatását integrált vállalatirányítási rendszerek biztosítják. A korábbi EDP/TPS, illetve MIS-rendszerek feladatait az ERP-rendszerek moduljai látják el, melyek bár őrzik a funkcionális tagolást, lehetőséget nyújtanak a horizontális -- folyamatelvű -- szemlélet érvényesítésére is.
• Az alsó szint egyetlen, egységes vállalati adatbázist képes teremteni, azonban a felsővezetői információigény kielégítésére, az összvállalati controlling feladataihoz speciális adatkezelési, lekérdezési technika szükséges. Ezt biztosítják az Üzleti intelligencia megoldások, melyek egy közvetítőréteg segítségével épülnek az alsó szintű vállalati információrendszerekre. A felső szint lényegében tehát a korábbi DSS- és EIS-rendszerek modernizált és egységes "utóda".
• A szervezet belső és külső határai elmosódnak: a vállalat kapcsolatrendszere és adatforrásainak köre kibővül, a piaci változások a legtöbb iparágban felgyorsulnak. Ennek a kihívásnak kell megfelelniük mind az ERP-, mind pedig a felsővezetési döntéstámogatást ellátó információs rendszereknek.

 

Ábra: Tipikus vállalati információrendszer a 90-es években

Most már tudjuk, hogy alakult ki az Üzleti Intelligencia, mit jelent és mi a célja. A Tudásmorzsák következő cikkében a Business Objects vállalatot, valamint széleskörű portfólióját fogom részletesen bemutatni.